Alapvető, egészséges életérzésünkkel és vágyainkkal áll szemben elveszíteni azt, akit igazán szeretünk. Ezt elfogadni nagyon nehéz, ami hosszú időbe és sok szenvedésbe kerül.
A veszteség közeledése gyakran láthatatlan, és váratlanul ér. Más esetekben viszont már jó ideje mutatkoznak a jelei, bekövetkezése kiszámítható. Mégis mindent megteszünk azért, hogy ne vegyünk tudomást róla, hogy halogassuk elfogadást. Szövetkezünk a környezettel, hogy úgymond "megkíméljük" őt az elkerülhetetlen pillanat felismerésétől. Tragikus játszmák ezek, amelyekben minden szereplő gyakorlatlan. Ügyetlenségünkkel csak később szembesülünk, és hosszú időn át fogalmazunk meg önvádat, hogy talán mégis jobb lett volna róla beszélni. Általános, mindenkire érvényes tanácsokat nem lehet megfogalmazni ebben a kérdéskörben. Mégis fölvethetők gondolatok, amelyek megfontolása segíthet néhány embernek abban, amit tökéletesen amúgy sem lehet végigvinni. Figyelemmel kísérjük saját és szeretteink egészségi állapotát. Igyekszünk megtenni mindent, hogy ne érjen károsodás. Hosszú életet kívánunk annak is, akiről már régóta tudjuk, hogy valójában ajándék minden napja. Kegyes tapintattal kerülünk minden szót és megfogalmazást, ami utalna egy végérvényes elválásra. Mélyen gyökerező szokásaink tapintatlannak, szinte tabunak tartják, hogy konkrét személy haláról beszéljünk. Ugyanakkor elvárják a gyászolók felé a legmélyebb részvét és együttérzés kinyilvánítását. E furcsa kettősség és ellentét mélyén a magára maradt - vagy éppen kegyesen magára hagyott - ember áll. Ennek felismerése mentén kell egy új szemléletet kialakítani, amellyel képesek leszünk idejében megfogalmazni és beszélni életünk legnagyobb veszteségeiről.
A halállal beálló állapot legnehezebben elviselhető sajátossága a végérvényes elszakítottság, az utolsó szó - ha van ilyen egyáltalán - utáni tompa visszhang nélküli csend. Félelem attól, hogy nem fogjuk ezt kibírni. Félelem az ismeretlentől. Valójában félelem önmagunktól. Beszélünk mindenről, a sokszor teljesen lényegtelen, tudattalan utolsó percekről. Fogadkozunk, hogy ha még egy percre visszajönne, bizony mennyi mindent másként tennénk. Pótolnánk mindent, amit az életben kihagytunk.Elveszíteni szeretett hozzátartozónkat tehát annyit tesz, mint felismerni, hogy valójában kimondva - kimondatlanul eddig mit is jelentett számunkra. Felismerjük magunkban az űrt, ami eddig nem létezett, és amiről nem tudjuk, hogy egyáltalán betölthető-e valaha?
Mindenkinek nehéz kimondani az első szót, de mégis érdemes alapos megfontolással elkezdeni. Fontos, hogy szívből jövő, személyhez szóló szavak mentén közelítsük érzéseinket. Találjunk szavakat, és szép hasonlatokat az elmúlásról ahhoz, hogy felfogható legyen a szülőnek gyermekétől, gyermeknek szülőjétől, testvérnek testvérétől, barátnak barátjától való elszakadás. Hitünktől és meggyőződésünktől függetlenül is van értelme beszélnünk arról, hogy mit is jelentettünk egymás számára, hogy ez jó volt, és köszönjük.
Bármennyire is fáj a tudat, hogy szerettünk nincs többé, kötelességünknek érezzük a temetés intézését, és az ezzel kapcsolatos teendőket. Ha úgy is gondoljuk, fel tudtunk készülni hozzátartozónk elvesztésére, gyakran tanácstalanok vagyunk és szükségét érezzük , hogy valaki útbaigazítást adjon, de hasznos segítséget nem mindig várhatunk el a hozzánk közel állóktól. Az élet más területén is ha probléma adódik , igyekszünk mindig szakemberre bízni a megoldást vagy legalább is megfogadjuk tanácsát.
Cégünk azokat a feladatokat hivatott elvégezni, amik szeretteink elvesztésével kapcsolatosan a gyászoló hozzátartozókat terhelnék. Teljeskörűen intézzük a temetéssel kapcsolatos ügyeket, és részletes felvilágosítást nyújtunk megrendelőinknek. A környék lagnagyobb és legszebb bemutató termével, esztétikusan berendezett irodánkban nyugodt körülmények között fogadjuk ügyfeleinket.
